Miért vagyok itt, és miről fogok írni?

Üdv nálam!

Bemutatkozás és célkitűzések

Köszönöm, hogy itt vagy — remélem, együtt egy olyan platformot építünk, ahol a városainkról, az épített környezetünkről és a lakhatás politikájáról közérthetően, de mélyrehatóan beszélhetünk.

Ez az első bejegyzésem itt, úgyhogy hadd kezdjem egy rövid bemutatkozással.

Miért pont várospolitika?

Először a Pázmány angol szakán találkoztam a térhasználat, az emlékezetpolitika és a városfejlesztés összefüggéseivel. A mai napig megvannak a jegyzeteim, szemináriumi dolgozataim ebből az időből, és őszintén gondolom, hogy ez az időszak határozta meg leginkább a gondolkodásomat. Ebben az időben rengeteget olvastam arról, hogy hogyan formálja a hatalom egy város arculatát — és hogyan válnak az épületek politikai üzenetekké.

A kutatói utam innen az ELTE amerikanisztika mesterképzésére vezetett, ahol Budapest és New York katasztrófa-fantáziáit elemeztem: hogyan képzeljük el a saját városunk pusztulását, és mit árul el ez a félelem magáról a városról? Innen mentem tovább a Közép-európai Egyetem (CEU) történelem doktori képzésére, ahol 2017-től egészen 2024-ig kutattam.

A disszertációm a nemzeti építészet és a „magyar nemzeti formanyelv” kereséséről szól a Kiegyezés korától napjainkig. A fő esettanulmányom a budai Királyi Palota / Budai Vár — egy tér, amely mindig politikai küzdelmek színtere volt, és amely folyamatosan változott attól függően, hogy éppen ki akarta kifejezni vele a hatalmát.

Lehet-e nemzeti szimbólumokról nem nacionalista módon beszélni?

A nemzeti forma kérdésével azért kezdtem el foglalkozni, mert érdekelt: lehet-e úgy beszélni a nemzet szimbólumairól, hogy közben nem esünk a nacionalizmus csapdájába?

Lehet. És kell is.

Az építészet nem pusztán művészet vagy mérnöki munka — politikai döntések, gazdasági érdekek és társadalmi folyamatok metszéspontja. Amikor egy épületet lebontanak, amikor egy tér új nevet kap, vagy amikor egy beruházás átrajzolja egy városrész karakterét, akkor valójában arról döntünk: kinek van joga alakítani a történelmünket?

Ezért a város politika.

Kép: a Nemzeti Hauszmann Program bemutatásában a Főőrség épülete.

Lakhatás: a politika ott kezdődik, ahol az ember élni próbál

2015 óta aktívan foglalkozom közélettel. Nőjogi szervezetekben kezdtem, majd 2019-ben a Szikra Mozgalom alapítótagja lettem.

Mindig ugyanaz a kérdés vezetett: kinek van joga a városhoz, ki mondja meg, hogy éljünk?

A lakhatás nem luxus. Nem valami, amit „meg kell érdemelni”, hanem alapvető jog. Mégis, Magyarországon ma egyre inkább a kiváltságosoknak elérhető csak, miközben a politika folyamatosan a magánbefektetők kezére játszik köztereket, ingatlanokat és lakhatási lehetőségeket.

Ezért fogok írni itt lakáspolitikáról, városfejlesztésről és az épített környezet társadalmi kérdéseiről.

Fogok írni arról, hogy:
🏙 Hogyan formálja a politika Budapestet és más magyar városokat?
🏚 Miért van lakhatási válság, és mi lehet a megoldás?
🛑 Miért kellene mindannyiunknak foglalkozni azzal, ha eladnak egy közparkot vagy lebontanak egy történelmi épületet?

A Mini-Dubaj botrány vagy a Fudan Egyetem elleni tiltakozás azt mutatta meg, hogy ha az emberek energiát fektetnek az ellenállásba, lehet változást elérni. A kérdés az: hogyan foglalnak ezekben az ügyekben állást a politikusaink?

Mert az épített környezet nem semleges tér. A város és a haza nem kiárusítható.

Ezen a képen éppen Jámbor Andrással kiállunk a Rákosrendezőn kilakoltatással fenyegetett lakók érdekében, a MÁV állandó zaklatása ellen az Építési és Közlekedési Minisztérium előtt 2024 márciusában.

Itt pedig Ráksorendezőn kiteszem a Budapest-zászlót, miután a kormány kiárusító akciója meghiúsult 2025 februárjában. (fotó: Gallov Adrienne)

Maradj velem!

Köszönöm, hogy itt vagy, és ha van olyan téma, ami érdekel, írj bátran!

---